4./Tommyval – Anita szemszöge

Do? Már egy cuki beceneve is van? Áh, dehogy cuki ez, maximum ciki! Basszus, miért érint ilyen szarul, hogy Ági összebarátkozik bárkivel is?!

Olyan nyálas leszek, mint ő? Ne, istenkém, csak azt ne.

Elmélkedés helyett inkább beszállok a totálhíres és totálhelyes pasim totálmenő és totál drága kocsijába.

-         Szia édes. – mondtam neki, egy puszit nyomva a szájára.

-         Szia. Jó napod volt? – kérdezte frissen, miközben elindult a kocsival.

-         Hát… őszintén?

-         Persze.

-         Nem.

-         Miért? – lepődött meg – Mi történt?

-         Jaj, Tommy. Mintha egy szülő lennél.

-         Most miért mondod ezt? – nevette el magát – Nem csak a szülők tudnak ám érdeklődni. Egyébként meg, az apád is lehetnék.

-         Tudom. – feleltem. Ez tényleg így van – De akkor egy jó kis apa-lánya kapcsolatunk lenne! – mosolyogtam rá kacéran.

Egy huncut kacajjal válaszolt. És már ott is voltunk a mozinál. Remélem, nem fogják sokan felismerni Tommyt és esetleg üldözni minket. Végül is, hétköznap van, és csak délután három. Csak nincsenek olyan sokan moziban ilyenkor.

Tévedtem. A vetítőterem tele van emberekkel. Épp, hogy pár üres hely van, azok is elszórtan. De ott a mi helyünk, két szék egymás mellett. Még jó, hogy itt mindenki oda ül, ahova a helye szól. Nem úgy, mint mi régen Ágival. Szinte üresek voltak a mozi termek, rajtunk kívül, ha 4-5 ember bejött egy filmre. Akárhova ülhettünk. Régi, szép idők.

Tommy felhúzta kapucnis pulcsiján a csuklyát. Mintha így nem ismernék meg… Butus. Mondjuk, a semmitől lehet többet ér.

-         Tommy, szerinted észre vesznek majd téged? – suttogtam.

-         Remélem, nem. De van rá esély.

-         Értem.

És ekkor a film elkezdődött. De nem az, amit vetíteni kell, hanem a mi kis filmünk, a saját jelenetünk. Egy – nyilván rajongó – lány beordította, hogy ott ül Tommy Joe Ratliff, és felénk mutatott ujjával. Tommyval egyből hátrafordultunk, a hang irányából rögtön 4-5 ember pattant fel és szaladt le felénk. Tommyra néztem, körülbelül annyit sugallt, hogy ennyi ember még nem gázos. De ekkor a terem másik feléből is felpattant legalább tíz ember, majd még több és már legalább harminc tini szaladt felénk.

-         Fussunk? – kérdeztem.

-         Igen!!

Felpattantunk és a vészkijáraton át kiszaladtunk. Az a harminc rajongó rohant utánunk. Talán gyűlt még hozzájuk ember, vagy csak így egy csomóba gyűlve tűntek sokkal többnek.

Az autóhoz szaladtunk, bepattantunk és elhajtottunk.

-         Huh, ez meleg volt. – jelentettem ki.

-         Igen. Buktuk a mozit. – nézett rám szomorúan – Ne haragudj. Mindig ez történik, ha elvinnék egy lányt egy filmre…

-         Semmi baj. Amúgy mi történt volna, ha nem futunk el és mégis adsz egy-két autogramot?

-         Egy-kettőt? Legalább két tucat csajszi volt ott! És nehogy azt hidd, hogy beérték volna egy aláírással! Közös fénykép és ölelés… annyira nem szeretek ölelkezni.

-         Igazán? – néztem rá kacéran – Bezzeg mást szeretsz…

-         Haha. – vigyorodott el.

Ha celeb lennék, biztos, jól esne, hogy felismerjenek egy tök sötét mozi teremben… és utánam fussanak. Azt hiszem.